AZ ESG NEM VÉSZ EL, CSAK ÁTALAKUL
Az ESG az elmúlt évek egyik leggyakrabban használt vállalati és befektetői hívószava volt, mára azonban mintha csendben kikopna a közbeszédből. Ami korábban konferenciák, prezentációk és stratégiák megkerülhetetlen elemeként szerepelt, egyre ritkábban kerül elő, legalábbis ebben a formában. Ez a jelenség azonban korántsem jelenti azt, hogy a mögötte álló tartalom veszít a jelentőségéből. Épp ellenkezőleg! Lehet, hogy az ESG most válik igazán meghatározóvá, csak az elkoptatott mozaikszót cseréljük le valódi értéket hordozó tartalomra.
Beszédes fejlemény, hogy a világ legnagyobb vagyonkezelője, a BlackRock is tudatosan távolodik a kifejezés használatától. A kommunikáció fókusza áttevődött olyan fogalmakra, mint a reziliencia vagy a hosszú távú értékteremtés. Ez nem ideológiai fordulat, sokkal inkább pragmatikus korrekció. Az ESG ugyanis az elmúlt évek során túlterhelődött. Egyszerre vált szabályozási keretté, marketingcímkévé és politikai viták tárgyává. Egy idő után pedig már nehézzé vált pontosan meghatározni, ki mit ért alatta.
A változás nemcsak a vállalati kommunikációban, hanem a szabályozás szintjén is megfigyelhető. Az ESG térnyerésének egyik fő hajtóereje az Európai Bizottság volt, amely egyre szigorúbb szabályozási keretrendszert és jelentéstételi kötelezettséget írt elő. A cél a transzparencia növelése volt, a gyakorlat azonban sok esetben több száz adatpontból álló, nehezen értelmezhető riportokat eredményezett. Nem véletlen, hogy Brüsszel ma már az egyszerűsítés irányába mozdul. A hangsúly a racionalizáláson van, vagyis kevesebb adat mellett több valódi információt várnak el. Ez egy fontos felismerést tükröz: a túlzott adminisztráció nem segíti, hanem hátráltatja a fenntarthatósági célokat, és ha csak a számok fontosak, azokat ki lehet játszani, ahogy az számos esetben megtörtént – elég, ha csak az autógyártók gyakorlatára gondolunk.
Miközben a fogalom körüli kommunikáció változik, a vállalatok működésében egyre kézzelfoghatóbbá válik az ESG logikája. Amíg a fenntarthatóság nem kapcsolódik közvetlen üzleti érdekhez, addig könnyen megmarad elméleti szinten. Ez azonban egyre ritkább. A pénzügyi szektor például már konkrét kockázatként kezeli a klímaváltozást, és a finanszírozást mind gyakrabban kötik feltételekhez. Az olyan intézmények, mint az European Bank for Reconstruction and Development, egyértelmű elvárásokat fogalmaznak meg: ha egy projekt nem felel meg bizonyos fenntarthatósági kritériumoknak, egyszerűen nem jut forráshoz. Innen nézve az ESG már messze nem kommunikációs eszköz, hanem üzleti realitás. Ahogy az is, hogy egy vállalat megítélése nem csak az üzleti számokban kifejezett eredményektől függ, hanem olyan tényezőktől is, mint a vállalatirányítás transzparenciája vagy esélyegyenlőségi politikája. Ezek ma már nagymértékben befolyásolhatják egy vállalat reputációját a cég legfontosabb stakeholdereinek körében.
A fejlettebb vállalatoknál már most kirajzolódik, merre tart ez a folyamat. A fenntarthatóságot nem különálló projektként kezelik, hanem fokozatosan beépítik a stratégiába, a napi üzleti döntésekbe és a beszállítói működésbe egyaránt. A Magyar Telekom, az IKEA vagy a Unilever példája azt mutatja, hogy az ESG-szempontok egyre kevésbé külön címkeként, hanem sokkal inkább integrált működési logikaként jelennek meg. Ez az a pont, ahol az ESG-címke veszít a jelentőségéből egyszerűen azért, mert lépésről lépésre magától értetődő gyakorlattá válik.
Közben új kifejezések jelennek meg, mint a reziliencia, adaptáció, hatásalapú működés. Ezek részben kommunikációs újrakeretezések, részben azonban valódi szemléletváltást is jeleznek. A fókusz egyre kevésbé a szabályozói megfelelésen, és egyre inkább a működőképességen van: azon, hogy egy vállalat képes-e alkalmazkodni a gyorsan változó gazdasági és környezeti feltételekhez.
Az ESG tehát nem eltűnik, hanem átalakul. Pontosabban láthatatlanná válik: beépül a döntésekbe, a stratégiába és a működésbe. A valódi kérdés ma már nem az, hogy egy vállalat foglalkozik-e ESG-vel, hanem az, hogy mennyire csinálja jól akkor is, ha nem így nevezi. Ebben az új helyzetben pedig nem azok kerülnek előnybe, akik a legterjedelmesebb jelentéseket készítik, hanem azok, akik a leggyorsabban és leghatékonyabban képesek alkalmazkodni hozzá.
Az ESG lehet, hogy idővel kikopik a szótárból. A mögötte álló logika azonban most válik igazán megkerülhetetlenné és szerves részévé egy vállalat reputációjának. Ezt a reputációt a legnagyobbak már rendszeresen mérik is, ami segíthet a mindennapi korrekciókban. A hangsúly áthelyeződik a száraz számokat tartalmazó riportokról a valódi vállalati értékekre, amelyek alapján a stakeholderek ítéletet mondanak. Ezért értékelődnek fel azok a reputációt vizsgáló és monitorozó modellek és eljárások, amelyek folyamatos visszajelzést biztosítanak a vállalatoknak arról, hogy üzleti magatartásuk (business conduct) milyen mértékben felel meg a stakeholderek gyorsan változó elvárásainak.